Az még aláírom hogy a bátyám a falkavezér. De azt már nem hogy emellett egy komplex idióta is. Magamban dühöngve sétálok a lakásomban hogy próbáljak napirendre térni afellett, hogy egy valószínűleg meddő szukával múlatja az idejét vagy valamit nagyon rosszul csinál az ágyban, mert még mindig nincs utódja, és lassan lejár a nőstényének a hét éves turnusa. Ez nem éppen jó a mi szempontunkból, mert kellenek a kölykök akármilyen idegesítő kis nyivákoló szőrcsomók is. Vagyis embercsomók na. Mindegy, akkor is kellenek, de így? Inkább a rendes szaporodás, mintsem hogy tele legyünk félvérekkel és korcsokkal! Azt nem akarom. De szemmel láthatóan Gabriel más véleményen van mint én, ami igencsak szomorú. Hát nekem kell itt rendet tartanom?!
Végül nem bírom tovább, felhívom Finnt hogy jöjjön elém, mert valami olyasmit akarok tenni amivel levezetem a bennem felgyülemlett idegességet amiatt, hogy töketlen a vezérünk. Felkapom a kabátom, és ahogy vagyok, szürke farmerben és egyszerű ingben, elindulok. Ez ma nem az elegancia napja, pedig szeretem a zakóimat is, de... nem. Azokban nem teszek kárt, ezekbe lehet. Meglehetősen olcsóbbak mint egy eredeti Armani. Végül aztán a Club A-ben kötünk ki, és kínomban egy üveg alkohol mellett nekiállunk biliárdozni a srácokkal, és minimum hatszor utasítom el Gabe bejövő hívását. Nem lehet megérteni hogy nem vagyok kíváncsi rád?! Úgyis megtalálsz ha nagyon akarsz én aztán nem megyek eléd... Hm? Mikor tűnt el a fél üveg? Ki itta ezt meg? Dühödten lököm be az egyik csíkos golyót helyére, ezzel átvéve a vezetést Finntől. Aztán ahogy felnézek, nem őt látom, hanem a drága nagyrabecsült bátyám mogorva képét.
- Nohát Gabriel.... Mi szél hozott ide a kis társaságomba?

Semmihez sincs kedvem, mégis elrángatom Finnt hogy jöjjön el velem a törzshelyünkre hogy játszunk pár kört. Muszáj, egyszerűen úgy érzem szétrobbanok, és nem akarom a fél várost kiirtani. Az rosszul venné ki magát és talán még a nagyra becsült bátyám is össze kívánná akasztani a bajszát velem. Hogy aztán jól meghúzhassam neki. Na mindegy. Finnek sikerül végül elérnie hogy ne ezzel foglalkozzak, és inkább játszani kezdünk, nem kell sok hogy elhúzzon, alig bírom beérni, és látványosan nem veszek tudomást arról, hogy Gabe mennyire erőlködik hogy elérjen telefonon, nem vagyok rá kíváncsi, nyűgös vagyok és ilyenkor ő is tudja hogy jobba ha valahol máshol vagyok mint ő, vagy a falka, esetleg a szukája. Tök mindegy.
A játék jól megy, lassan fej fej mellett haladunk, hol én lövök be egy golyót hol Finn és nem hagy csak úgy egyszerűen nyerni, megdolgoztat többek között ezt is bírom benne hogy bármennyi is én vagyok a kishercege a falkának őt nem zavarja ha éppen helyre akarja tenni a fejem, mert éppen elszaladt velem a ló. Na meg benne van mindenféle trágárságban és mocskos poénokban, olyanokban amik normális embereknek néha eszükbe sem jutnak, vagy jó mélyen letagadják. Én viszont kihozom ezt, és polgárpukkasztani is szeretek.
A játékomat azonban lassan Gabriel morcos feje teszi tönkre ahogy megjelenik előttem és még azért is belököm a zöld csíkos golyót, mielőtt kiegyenesednék és egy egész picit megbiccentem a fejem. Azé' ne essünk túlzásokba, még a végén fejébe száll a dicsőség.
- Nem vettem észre hogy hívsz.... - mosolyodom el bájosan és az újságra nézek amit elém dob az asztalra, szerencsére nem esik rá golyóra, akkor még mérgesebb lennék rá mint amúgy. A címlapra pillantok, egészen friss, tegnapi a hír és a lány.... fogalmam sincs kicsoda. Össze is szűkülnek a szemeim. Tuti hogy nem volt meg, pedig a hulláján egyértelműen látszik hogy formás teste volt, jó mellekkel, és hosszú gyönyörű lábakkal. Micsoda pazarlás...
- Milyen buliról beszélsz? - meredek rá szürke szemeimmel amik olyannyira hasonlóak az övéhez. Csak az enyém fakó szürke, mint vihar az övé meg kék. Kivételesen nem játszok rá, nincs közöm ehhez az esethez.
- Bár tudom mire gondolsz de nem én voltam az a "kutya" - válaszolok, hiszen bár jó nő volt, már nem érdekel, hiszen halott. És egy halottal nem sok mindent lehet kezdeni.

Megszokhatta már, hogy nem tisztelem, semmi okom nincs rá. Az én szememben még semmi olyasmit nem tett, amivel ezt kiérdemelte volna és nekem csak nyűg hogy idősebb és ennyire apáskodni akar felettem. Sokkal jobb lenne ha nem is érdekelné mi van velem, legalább nyugodtan utálhatnám, és nem lenne mellette... más érzelem is. Idegesít.
- Észrevehetted volna a jelzést, mit jelent ha valaki kinyomja - vonok vállat mosolyogva hiszen a mai napomhoz legkevésbé Gabriel hiányzik. Sokkal jobban örülnék valami formás kis szőkének, igen az sokkal jobb lenne, mint ez a társaság. Vagyis azzal sem lenne semmi bajom ha Gabriel egy az egyben hiányozna belőle, mert amúgy rohadtul nem akarom látni a képét. Ch, még csak nem is hasonlítunk egymásra. Ahogy kinyögi hogy mit akar, a mosolyom megfakul ugyan de nem tűnik el, hiszen igaz tényleg csaptunk egy istentelen nagy banzájt. Napokig nyögtem az utóhatásait azt hiszem.
- Igen, oltári bulit csaptunk Ulf szülinapja miatt és Finnéknél épp nem volt senki otthon... - mondjuk nálam is lehetne tartani az ilyesmit, elég tágas ahhoz a lakásom, csak valamiért nem úgy alakult hogy hozzám gyűlünk össze.
- És? Attól hogy nem voltál a városba és mi buliztunk máris gyilkosok vagyunk? - vágok vissza majdnem acsarogva de aztán lehűtöm magam. Nem segítek magamon ha nekiesek Gabrielnek. Amúgy is, akkor csak istentelenül berúgtunk és kurváztunk de nem öltünk meg senkit. Én legalábbis biztos nem. És ha volt eszük a többieknek akkor ők sem.
- Ez a nő a külvárosban halt meg, Finn meg a belvárosban lakik és szerintem a szomszédai készséggel elmesélik milyen hangosak voltunk - vonok vállat, nem az én saram ez a gyilkosság. Pedig va pár ami a lelkemen szárad de ez most éppen nem. És ennek nem örülök, csak én rend bonthatok, másnak nincs joga hozzá.Ezért egy farkas meg lesz tépve. Csúnyán. Csak jusson a fülembe ki volt az.
- Gabe, ha én lettem volna szerinted nem tolnám az orrod alá mint eddig mindannyiszor tettem? Ennyire nem ismersz? - kérdezem tőle élesen, hiszen remek vezér ha még az öccsén sem tud kiigazodni nem igaz? De hát sosem a jó emberismeretéről volt híres. Balszerencséjére ehhez nekem jobb orrom van és többnyire helytállóak a megérzéseim. Végre valahára elveszi az újságot a játéktérről, így semmi nem akadályoz meg abban hogy végre belökjem az utolsó csíkost így nekem már csak a fekete golyó marad. Szívás.
- Fel vagyok dobva... - morranok ahogy átengedem a terepet Finnek hogy hadd tejesítse a saját körét és felmorranok ahogy egyszerre kettőt is eltesz ezzel megint egyenlít. És a fekete golyó van csak hátra. Amit legszívesebben olyan erővel löknék meg hogy Gabriel homlokába fúródva álljon meg.

A kijelentésére csak vállat vonok, ez még akár igaz is lehet.
- Nem tehetek róla hogy utálom hallani a hangodat a telefonba. És hívtál már azért mert bájcsevegni akartál fél éjszakán keresztül, de azt el sem merem képzelni mennyit ihattál előtte - morgolódok ahogy ő is morog, de a gyilkosságot most nem tudja rám kenni, mert kivételesen - tényleg csak kivételesen - nem én voltam, és nem is valamelyik társam, mert általában olykor együtt művelünk ilyesmit, de ez... ezt egyikünk sem volt. A megjegyzése nem zaklatja fel érzékeny kis lelkemet, hiszen nem érdekel a falka véleménye, nem tudnak változtatni azon, hogy az alfa öcsikéje vagyok, és hogy amúgy gyűlölöm ezt a szituációt.
- Persze tudom. A közvélemény továbbra sem érdekel, és annak ellenére hogy miket szoktunk művelni, nem ártanánk a falkának - mert az eddigi gyilkosságaink is olyanok voltak, amik bár felháborítóak, hosszabb távon mégis kifizetődőek. Mert mi már csak ilyen praktikus alakok vagyunk. Látom hogy rajta hogy az ő fejében is az van hogy ez az én saram, és ettől nem kezdem el jobban kedvelni. Hát ennyire nem ismer.... Gratulálok.
- Ha rám jön. Nem vagyok mindig hisztis, ha esetleg feltűnt volna... - mert azért elég gyakran tudok komolyan venni dolgokat és elintézni ezt azt, amivel megkönnyítem Gabe életét, de úgy tűnik hogy valahogy ez sem szúrja ki a szemét. Aztán eltűnik a fekete golyó is, és mi új kört kezdünk, ezúttal a bátyám ellen állok ki. Összerendezem a golyókat, és oda illesztem a helyére a fehéret is, és kérdezés nélkül kezdek is.
- Az enyémek a csíkosak... - jelentem ki.

Kikényszerítem magamból azt a bájos mosolyt amit a bátyámnak tartok fent és ebből is tudhatja hogy velem minden oké. Ugyanúgy utálom jelenleg ahogyan általában szoktam és nem érzek semmi különbséget. A hülyeségem meg nem hiszem hogy kinövöm. Mármint gyakran vágja hozzám hogy ne hülyéskedjek már, de nem érti meg hogy ez nekem nem egy hóbort hanem nagyon is a valóság és nem terveztem feladni semmi kedvéért sem. Az övéért sem. Nem igazán lelkesedek az ötletért hogy itt marad Finn helyett, az én drága barátom helyett de ez van néha én is lehetek jófej hogy leállok vele játszani valami kis öröme hadd legyen már neki is az életben. Mint egy szerető öcsike, mi? Figyelem ahogy Gabriel bepozícionálja magát lökéshez, hogy valamit alkosson a már meglévő golyókkal és nem hiszem hogy nem menne neki túlságosan a dolog. És mégsem lök. Már épp morogva megkérdezném miért nem, mikor megüti a fülem a zaj.
Odapillantok a pult felé ahol két nem épp kedves és balhémentesnek tűnő figura áll, és nem vonom kétségbe azt, amire gondolom hogy Gabe gondol. Ezek vadászok. A rosszabbik fajtából.
- Menjünk - morranom én is ahogy Gabe megböki a vállam, és kivételesen balhé nélkül vonulunk ki, amennyire lehet feltűnés mentesen, és a hely előtt állok neki dühöngeni.
- Rohadjanak, meg. Tuti hogy vadászok voltak, ilyen fizimiskával? Sütött róluk a fegyverolaj szag... - ezt el ne felejtsem megemlíteni a barátaimnak is. Két tag, magasak izmosak, kissé talán problémásak. Elhallgattatjuk őket. Kezem zsebre teszem, és a telefonom tapintom. Hm...

Máskor nem bánnám ha betoppana valaki aki elüldözni innen Gabrielt, de most hogy elkezdtünk játszani, nem örülök neki, biliárban olyan laposra vertem volna mint a papírusz. Ebben a játékban nem tudott még megverni egyszer sem akárhányszor is próbálkozott ezzel nem hagytam magam. Most se akartam, de az a két tag, nem szórakoznak, ezt éreztem már a megjelenésükből is, így mint akik éppen végeztek, elindulunk kifelé, szerencsére nem tűnik fel nekik mert nem jönnek utánunk, hanem isznak tovább, belemerülve valami sztoriba. Kint őrjöngök egy kicsit ezen, hogy micsoda dolog ez már.
- Ahha hallottam az akcentust én is, de nem tudnám megmondani milyen, talán német... De csak egy tipp, mindenesetre majd holtukban is jó barátok lesznek - mormogom sötéten ahogy fel-alá mászkálok, és már magamban tárcsázom is a többieket szinte, mikor meglepődök a kijelentésén.
- Hm? Élve? - kérdezek vissza de el mosolyodom, ahogy rájövök, most adott engedélyt hogy legálisan vadásszunk. Mindenesetre elindulok a bátyám mellett, és elégedett vagyok, oh nagyon is az vagyok. Végül ő is rájött hogy mi csak a falkát védjük amennyire csak tudjuk.
- Hm, jól van majd megoldjuk. Mind megyünk, ez nem is kérdéses - mosolyodom el hiszen kis család vagyunk mi, nem hagyjuk ki egymást a mókázásból. Bár gondterhesnek tűnik.
- Mi van még? Látom hogy valami húzza a fejed lefelé.... - kérdezem egy kis idő után.