Írj pár sort a kapcsolatotokról.

Érdekes kapcsolat a miénk, azt meg kell hagyni. Nehéz életed volt, de nem tudom, hogy mentség-e arra, ahogy engem neveltél és ahogy most élünk.
Fiatalon már bevonultál és egy rövid kiképzés után hamar a terepre is küldtek. Szörnyű lehet a katonák élete, sokat is mesélsz azokról az időkről, amikor naponta az életetekért küzdöttetek, biztosan ez időtájt bolondultál meg, mert nem vagy százas, az tuti.
Végül a szerelem és a gyermekáldás az, ami rávett, hogy letedd a fegyvert, pedig magasra másztál a ranglétrán a hosszú évek alatt. Fejben talán örökre katona is maradsz, képtelen vagy elszakadni ettől az életmódtól.
Amikor világra jöttem, anyám meghalt a szülésben. Ott akartál hagyni a kórházban, mondván, neked a szerelmed kell, nem pedig egy vakarcs, aki ráadásul lány. Persze nem hagytál ott, de 10 éves koromig szinte hozzám se szóltál, hanem egy dadusra bíztál. Aztán gondolom ekkor halhattál először a farkasokról a katonatársaidtól. Elküldted a dadát, belőlem pedig elkezdtél férfit nevelni. Legalábbis azt akartál, persze ez nem igazán sikerült, de az kétségtelen, hogy a fegyverhasználatot és a gyilkolást sikerült kiválóan kitanulnom.
Azóta járjuk a városokat néhány leszerelt katona haveroddal és ölünk. Te élvezetből, mert egyszerűen képtelen vagy kiszakadni ebből a lövöldözős világból, én pedig azért, mert erre tanítottál. A viszonyunk olyan, mint őrmesteré és beosztottjáé. Szóval nem túl jó...
// De azért nagyon várlak!!! *-* A név mindegy, az avi jó lenne, ha maradna, de tárgyalhatunk róla. //