"Kisgyerek korunkban, azt képzeljük, hogy a világ tele van csodával. Hiszünk a mesékben és a legendákban. És abban, hogy eljön a végzet. Én ilyen világra emlékszem, amit bár soha ne ismertem volna meg..."

Azelőtt nem voltak harcok az emberek és a farkasok között, teljesen békés világban élhettek,. Nagyon kevés ember tudott a farkasok létezéséről, de ők tudták, hogy nem szörnyek, hanem jótét emberek. Nem ölnek ok nélkül. Először állatokkal táplálkoztak, ám egy nap megízlelték az emberi vért…
Az emberfarkasok között is voltak sajnos kapzsi, irigy és bosszúszomjas egyedek, így a gyilkosságok száma hamar a magasba ugrott. Akkoriban, a farkasok még teljesen szét voltak széledbe a világban.
A farkasok egy részének „hála” elkezdődtek a mészárlások. Az emberek elkezdték gyűlölni ezen teremtményeket és általánosságban gyilkosnak, a gonosz megtestesülésének titulálták őket. Rájöttek, mivel ölhetik meg őket, s nem is voltak restek cselekedni. Rengeteg emberfarkast öltek meg akkor. Amikor már a kihalás szélén álltak, összegyűltek és vezért választottak, William Coleman személyében, aki elvezette Bukarestbe őket, ahol azóta is titokban, ám békében élhetnek.  
Törzshelyül a közeli erdőben választottak ki egy elfeledett szent helyet, melyet már csak pár megmaradt templomrom jelez, hogy valaha ott volt.
Évekig húzták meg magukat a külvárosban úgy, hogy senkivel sem érintkezhettek, csakis a falkatagokkal. Összeszedték a legtöbb farkast, mindet idehozták, hogy a család menedéket nyújtson számukra.
Aztán később, amikor az emberek már azt hitték emberfarkas nem létezik többé, elkezdték birtokba venni a várost, így Bukarest lett a fő helyszín ezen lények életében. Itt nyugodtan tudtak az erdőben vadászni, meg tudtak élni valahogy, vigyáztak, az emberekkel. Senki nem ismerte őket.
Eltelt pár év, s most Gabriel Coleman a falkavezér, William Coleman leszármazottja.
Még a falkába álláskor William elkezdte begyűjteni az emberfarkasok ellenségeit, és egy, a farkasok számára érdekes játékkal állította ki a falka elé az embert, teljesen egyedül, bekötött szemmel:

"Van egy folyó, arra a fák között. Ha átjutsz a túlpartra, tiéd az életed. De ha nem! Az emberfarkas nyert, és elveszi tőled.... Eddig még soha, senki nem ért át."

Ezt a hagyományt Gabriel tiszteletben tartja, s minden teliholdkor közös vadászatot szervez a falkának.
Így éli életét azon kevés emberfarkas, ki még életben maradt. Szeretik is a bukaresti életet, hiszen az itteni emberek nagy része tisztelte az emberfarkast azelőtt, mára pedig úgy hiszik, hogy kihaltak. A vadászok száma egyelőre kevés, ám ahogy nő a falka, egyre nehezebben lehet majd kordában tartani…