"Te már halott vagy, a születésed percében az voltál, ha ezt elfogadod, bármit elfogadsz." You 're dead , you were born you were the minutes , if you accept it , you accept anything.

Legfőbb jellemzőm talán a kitartás, bár ezen kívül lehet rám még különböző jelzőket aggatni, mint a maximalista vagy a családcentrikus. Ezek mind igazak is...
Többnyire. Alapjában véve nyugodt, csendes a természetem, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor egy rossz szóra is robbanok.  Na akkor hatalmas a szám és nem félek felemelni a hangom, ha szükségesnek érzem. Többnyire pont ezért sodródom zűrökbe, mert nem hagyom magam és nem hagyok rá semmit senkire. Tehát a nagy szám sokszor magam ellen dolgozik, de nem bánom. Ez is én vagyok! Egyébként nem ártok senkinek. Nehezen viselem az új helyzeteket, szeretek előre tervezni, így aztán a meglepetésekkel csak óvatosan. Persze mindenkinek van jó és rossz oldala is.. Szeretem meghallgatni az embereket, tanácsot adni, segíteni... Nem hiába tanulok az egyetemen pszichológiát is. Kevés olyan embert találni, akivel nem jövök ki elsőre, de nem lehetetlen küldetés, minden esetre a statisztika azt mutatja, nem bennem van a hiba.

Kinézet:

Alig verem a 166-ot. Ez eléggé gáz nem? Szerintem igen, na mindegy hanyagoljuk. Hajam sötét barna. Szemeim tengerkékek és arcom olyan kerek vagy ovális féle.
Nem szeretem agyon sminkelni magam, éppen annyit rakok magamra, ami szépen kiemeli a szemeimet, talán egy kis ajakrúzs és ennyi. A többi csak maszk, ráadásul a bőrt is tönkre teszi. Amit én nem szeretnék, mert szép porcelán bőröm van, pattanások és ráncok nélkül.
Öltözködéshez annyit fűznék, hogy amihez éppen kedvem van. Nem vagyok a divat híve, inkább a kényelemé, de mégis van egy sajátos stílusom, amit imádok, és nem cserélném le semmi pénzért. Nincs semmi tetoválásom. Teljesen normális minden rajtam.
Farkasalakom:  Rövid szőrű monstrum vagyok. Ami furcsa, hiszen nincs szükségem ekkora termetre, jellememmel párosulva inkább egy szerethető mackó kutya vagyok, mintsem gyilkos fenevad. Alapvetően koromfekete, de barna árnyalat is található benne.

A születésem bonyodalmas volt a a kilencvenes évek elején, így essünk is túl rajta. ( Bátyám 25 éves, édesanyám: 44, apám: Srecko Gregovic ( Orosz ország maffiafőnöke - 57)  
Anyám már terhes volt velem, mikor a vadászok feldúlták otthonunkat, Radócon (még Románia területe). Apám ugyan feltartotta őket egy darabig, de a vadászokat se ejtették a fejükre. Anyám nem bírta ezt a tempót, Bukarest határánál, nyolc hónapra megszült és belehalt a hajtásba. A bátyám vitt tovább. Majd apánk csatlakozott, nagyjából lerázta őket. Beköltöztünk a városba. Ő mindent megtehetett. Neki senki nem tudott és nem is mert nemet mondani. Apánk egy szent férfi volt. Apa már a kezdetektől arra képezte a bátyámat, hogy gátlástalanul öljön és tűrje a pofonokat, ja és persze, hogy soha ne visítson, mint valami.... Apa semmit nem bízott a véletlenre.
Az élet mindig zajlott, de én csak futtában ismerhettem, hisz kisgyerekként életem akkori legnagyobb részét otthon vagy az óvodában, később pedig az iskolában töltöttem. Jobb dolgom se volt csak naphosszat játszani majd tanulni.  
Egy apró, mindig vidám tekintetű lányka voltam aki hatalmas lelkesedéssel tekintett a világra, ismerte meg az újabbnál újabb dolgokat, embereket és szokásokat.
Kislányként mi mást tehet az ember, mint engedelmeskedik a szülőjének s akkor is fejet hajt az akarata előtt, ha nem akar vagy ha tudja jól, hogy nem helyes az, amit épp kér tőle.
Kislánykoromban a bátyám óvott, még a széltől is védett nehogy kárt okozzon bennem.
Mindennek megvan a maga folyama, az életnek haladni kell tovább ezt én magam is megértettem. Főleg akkor, mikor 10 éves koromban apám dühös lett a házi feladatom miatt. Nem értettem a feladatot és ő pint nem volt abban az állapotban, hogy segítsen, kezet emelt rám. A bátyám pedig ezt nem tűrte. A pillanat tört része alatt ölte meg....Apám Béta volt, ráadásul maffiavezér is, a bátyám hamar átvette a helyét, mindkettő helyen. Mondanom sem kell, megkapta, amit akart, ennek ellenére a történetnek itt még koránt sincs vége. Az ilyen tettei miatt felfigyeltek ránk. Végül átköltöztünk a város másik felébe. Ezért nevet változtattunk, hogy megóvjon. Így lettem Emily.
Az évek békében teltek...bár a bátyám még így is hírnévre tett szert. Ő tanított meg. hogyan kell egy autót megbütykölni, milyen fontos részei vannak egy kocsinak. Milyen "belsősége" van egy járműnek.
A vizsgáimat kitűnőre csináltam. Három évvel ezelőtt letettem a masszőr vizsgát, még két hónap és jön a másik vizsgám, az orvosi. Már várom. Igaz, egy részével már meg vagyok, mert a szóbeli egy része letudva, ott van még a másik fele és a gyakorlati.  Büszke vagyok magamra. A bátyám is rám.
A bátyám elűzte a fiúkat a környékemről, mondván egyik sem méltó egy ilyen szépséghez...éveken keresztül ezt űzte. De hogy meddig fogja ezt csinálni? Kész érett nő vagyok és még mindig űzi ezt a "hobbit".
Nemrégiben a madarak furcsa híreket csipogtak. Nem tudom, hogy hihetek e egy ilyen légből kapott pletykának, mert ha igaz, nem nagyon kérek belőle. Még nem állok készen egy gyerekáldásra. Bár erről nem én döntök. Hogy miről van szó? Nos...az Alfa nősténye leszek....ha igazak a pletykák...ugyan nem tudom a részleteket, de van egy olyan érzésem, hamarosan mindent megtudok. Csak idő kérdése.