Naív és hiszékeny azt hiszem a legmegfelelőbb kifejezés rám, amit hevesen tagadok és úgy jellemzem magam: nyitott szemléletű. Valójában semmit sem tudok a világról, tejescsuporba születtem, a szüleim még most is támogatnak.
Tipikus jódiák megjelenés párosul mind ehhez. Nem véletlenül, az egyetem, ahol kutatok, a doktorimhoz szükséges terep- és kutatómunkám miatt jöttem ide, megköveteli az egyenruhát. Rajtam pedig tényleg diák módra áll. Barna haj és barna szemek, annyira nem lógok ki innen. Kivéve a brit amerikai akcentusomat, amit apám nevelt belém, mondván, úrigyerek csakis brit angolt beszélhet.

A fotelban ücsörögve lapozgatom a fényképalbumot. Maradinak vagyok mondható, de a fényképeket jobban szeretem. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam, azóta pedig én bővítem az emlékeket.
A szüleim igazi angolvérűek, ám édesanyám kezelése miatt végül az államokba költöztek. Én már ott születtem, s ott is nevelkedtem, apám eszméje a nevelésről azonban angol maradt. Meg akartam felelni, mert úgy tartottam, ha megfelelek, akkor fog szeretni. Ezt fokozta azt is, hogy mindössze tizenkét éves voltam, amikor Muriel, a húgom, akivel sokat másztam fára és játszottunk, mert a csacsogása és éktelen engedetlensége engem is felvidított, autóbalesetben meghalt: zebrán ütötték el, zöld lámpánál. Két osztálytársa is örökre elment aznap. Osztálykiránduláson voltak.
Egészen jól ment az érettségiig a megfelelés, aztán a bentlakásos egyetemig is. Felejteni akartam és kifejezetten jót tett, hogy nem otthon, nem a családi ház közelébe irattak be a szüleim.
Az egyetemen bekerültem az evezőcsapatba, vívóversenyeket nyertem, egyszóval maga voltam a mintagyerek. A húgom helyett is, aki talán már családot is alapított volna. Az esküvő sosem érdekelte, anya akart lenni, sok-sok gyerekkel.
Az egyetemnél kinyílt a világ, a versenyekre való utazás felnyitotta a szemem. én pedig szépen mindent kidobtam az ablakon, amit addig tanultam az otthon fészkében. Nem lázadtam, csupán értéktelennek tartottam. Hogy aztán apránként ismét elővegyem és új köntösbe csomagolva, újfent tudjam használni: elvek, nézetek, és viselkedés terén. De magáról az életről keveset tudok, a otthonról kapott támogatás követketében nem tudom érzékelni a szűkösséget, a nélkülözést. Nem hencegek vele, de szerintem nem mindegy gyerek rohangált az évnyertes autókkal. Apám prestige imádata erős, és a mai napig nem tudok ebből kiszabadulni.
A szimbólumokkal kezdtem el foglalkozni, ezen belül is a vallási, pontosabban a kultuszoké. Nem közgazdász lettem, ahogy a szüleim akarták, és mégsem volt közöttünk ebből vita.
Végül ide kaptam egy éves ösztöndíjat, és a város már a legelső nap magával ragadott, még ha egy árva kukkot sem értettem. Azóta már sok rám ragadt, van érzékem a nyelvekhez.