Nikolai Koenig

**Nikolai Koenig** Hsz szám : 3 Kor : 51

név

Nikolai Koenig

szül. hely, idő

Bukarest, 1972. 11. 30.

kor

42 év

foglalkozás

Újságárus

csoport

Ember

rang

-

avatar

Manu Bennett

külső, belső jellemzés

A totál paradoxon, két véglet. A családapa, család nélkül. A katona, szolgálat nélkül. A jófej, komolytalan ember, a legkeményebb elvekkel és komoly énnel. Ez a kettősség jellemzi személyiségét. Nagyon sok dologban laza, könnyed. Szeret humoros lenni, másokat megnevettetni, viccet csinálni magából. Imádja a gyerekeket, a kicsiket főleg, nagyon jól el tud velük lenni, játszani. Az állatokat is szereti, jól szót ért velük, és igazán mézes-mázos személyiségnek tűnhet így elsőre, de nem az.
Van egy nagyon szigorú énje. A hibákat, büntetéseket gond nélkül, csaknem szívtelenül bünteti. Szerinte el kell viselni a büntetést, és utána kaphat megbocsájtást valaki. Ő maga is tudja, hogy hibázott, és most büntetését tölti, el is kell viselnie. Kemény, kissé érdes személyiségének köszönhetően abszolút megy neki. A katonaság, a sok erőszak, a sok borzalom a nem múlt el mindenféle nyom nélkül. Néha látni rajta a fájdalmat, a sajnálatot, a keserűséget, amik minduntalan, akaratlanul is ráragadtak a személyiségére életútja során.
Nagyon fontos számára a szerettei védelme és az, hogy biztonságban legyenek. Hiába ember, hiába érzi magát tehetetlennek, hiszen még csak futni sem tud, sokat gondolkozik ezen. Hogyan és mivel védhetné meg azokat, akiket szeret, mind lelkileg, mind testileg. Noha a feleségét nem tudja megvédeni egy olyan ex-férjtől, akinél jobbat érdemelt volna, és gyermekeit sem a válás terhétől. A húgát és unokaöccsét sem a múltjától, mégis kitartóan próbálkozik.
Emellett manapság aktívan foglalkoztatja az élet értelmének keresése. Minden nap próbálkozik, szüksége van valami inspirálóra, valami élettel telire, valami pulzálóra. Olyasmire, ami kirángatja az elvált hadisérült nyomorult, megkeseredett, magányos állapotából. Bár szeret beszélgetni a vásárlóival, újságot olvasgatni, ez mégsem ad neki elég teret. Hogy mi adhat? Azt majd meglátjuk.
Kinézetéről csupán annyit, hogy nem éppen elhanyagolható jelenség. Lustaságától függ, mennyi arcszőrzetet hagy magán, de valamennyi mindig található rajta. Tekintete barátságosnak tűnhet, ahogy vonásai is, de a vele történt dolgok nyomát valahol, mélyen igenis rejtik, ha az ember elég hosszasan figyeli. Meglehetősen magas ember, azt hiszem az ő alkatát szokták két ajtós szekrénynek hívni. Kidolgozott izmaira mai napig kényes, igyekszik minél jobban edzésben tartani magát, ha esetleg valamikor szüksége lenne rá. Nem tartja magát jóképűnek, de én azért nem rugdosnám ki magam mellől.

Előtörténet

A nehéz gyerekkor sok dologra képes az ember személyiségével, jellemével, értékrendjével. Nikolai sosem gyűlölte az életét, nem szidta sorsát, nem volt lázadó és nem kívánt magának mást. Hiába nem kapott semmiféle szeretetet a szüleitől, hiába kezdett elveszni a kék vér és a megjátszott kedvesség mocskában, sosem érezte ezt lelki tehernek. Sőt, ez a folyamatos nyomás volt az, ami egy igazán erős jellemet, kemény személyiséget adott neki.
Elég keményet ahhoz, hogy már fiatalon, tizenéves korában beálljon a hadseregbe. Biztos volt benne, hogy ezzel akar foglalkozni, olyannyira, hogy végül hadtechnikai egyetemet végzett. 17 éves volt, amikor a szülei örökbe fogadták húgát, tulajdonképpen azért, hogy jól mutassanak jótékonyságukkal és elnyerjék mások szimpátiáját. Nikolai igyekezett ezt a tényt minél tovább elrejteni húga elől, hogy ne érezze magát rosszul, és hiába nem volt vérrokona, mindig is feladatának érezte megvédeni és talán vele volt a legbensőségesebb emberi kapcsolata…
… egészen addig, amíg meg nem ismerkedett élete szerelmével. Életének legzűrösebb időszaka volt, amikor a régen elfojtott indulatok, ki nem mondott szavak naponta fojtogatták őt. Képtelen volt irányítani magát, az indulatait. Sosem volt ennyire sérült, ennyire agresszív, ennyire űzött vadállat, mint akkoriban. Húgától távol, a katonaság malomkerekei között őrlődve, csiszolódva torzult el személyisége kissé. Ironikus, hogy pont ebben az időszakban talált rá édes angyala, és feloldozta az összes kínzó béklyó alól, színtiszta, édes szerelmével. Türelmes volt vele, megértő, kedves, sosem félt tőle, és mint egy riadt vadállatot, úgy csalogatta egyre közelebb magához, csábította el, mielőtt észrevehette volna. Talán csak Nikolai fejében él ilyen idillien a történet, talán semmivel nem több, mint egy áltagos élettörténet, mégis, ő így emlékszik rá vissza a mai napig.
Édes angyalát pár év után feleségül is vette, mert nem volt kérdés, hogy vele szeretné leélni az életét. Egyhamar sikerült családot alapítania, három édes gyermeke született a szeretett nőtől. Akkoriban alakult ki jelenlegi személyisége, ahogy lenyugodott, ahogy megállapodott. Nem volt már benne sem méreg, sem harag, a katonaságot is egészen más szemmel nézte. Volt pár ember, akihez élesen ragaszkodott, akik körülvették és szerették őt. Neki pedig több nem is kellett a boldogsághoz. A félelmetes szörnyetegből a legédesebb családapa vált, amint belépett otthona ajtaján, gyermekeivel bármikor leállt fodrászkodni, körmöt festeni, teázgatni a plüssmacikkal. Ismét visszanyerte régen elfelejtett gyermeki énjét, hiszen itthon lehetett felelőtlen, rendetlen, neveletlen, komolytalan, olyan személyiség, aminek az írmagját is próbálták kiirtani belőle egész életében.
Miközben az ő családi élete teljesen rendben volt és csodálatosan működött, a húgának nem volt ekkora szerencséje. Nem sikerült tökéletesen férjhez mennie, bár ő sem gondolta volna, hogy az esküvőn a másik család életének megkeserítőjére mosolyog oly’ szépen. Nem volt jó emberismerő, a mai napig úgy gondolja, rá kellett volna jönnie, hogy a férfi zűrös alak. Halálának súlyától, Greg tombolásától nem tudta megvédeni szeretett húgát, hiába szerette volna annyira. Végül az egyetlen megoldásnak tűnt, ha a tomboló, gyászoló tizenéves emberfarkas fiút magához veszi, és ezzel levesz némi terhet szegény nő válláról.
Talán a saját példája miatt, talán a fiú elkeseredettsége és viselkedése miatt, de vele keményebben bánt, mint a többi gyermekével. Katonának nevelte, tudta, hogy az majd megerősíti a testét és a lelkét is. Hiszen úgy gondolta, ez a feladata, hogy elég erős, életrevaló embert neveljen belőle, aki képes kezelni a dühét és nem másokon tölti ki. Emiatt nem lehetett mindi „jófiú”, nem lehetett a tökéletes, jófej apa Gregory életében. De ő biztos benne, hogy sosem esett túlzásba, sosem volt feleslegesen kemény, elutasító, szigorú, parancsoló. Mindent, amit tett, kizárólag a fiú érdekében tett, ehhez a mai napig tartja magát.
Külső szemlélőként úgy tűnhetett, hogy a családi idillt a fiú érkezése törte meg és zilálta szét a pár kapcsolatát. Ez nem igaz, noha volt benne része, a legnagyobb gond azzal volt, hogy Nikolai a szabadság, önmegvalósítás és másokra való vigyázás közepette nagyon sok dolgot elfelejtett. Otthon férfinek lenni, nőként kezelni a feleségét, értékelni, amit tesz érte, éreztetni vele, mennyire szereti és mennyire fontos neki. Hosszú, lassú folyamat volt, ahogy eme féreg szépen kirágta ellaposodott kapcsolatukat, és végül olyannyira elkeserítő volt a helyzet, hogy a válást látták az egyetlen megoldásnak. A három gyermek az anyjánál maradt, Gregory pedig továbbra is Nikolai felelőssége maradt.
Ez után nem sokkal a harctéren sérülés érte. Noha élete nem forgott veszélyben, helyrehozhatatlan sérüléseket szenvedett. A mai napig nem tud rendesen járni, egyik lábára biceg, így kénytelen volt nyugdíjba vonulni és leszerelni. A családja és a hivatása meglepő gyorsasággal kúszott ki kezei közül. Manapság pedig egy mozgáskorlátozott, bicegő újságárusként tengeti napjait és próbálja kitalálni, mit kezdjen az életével… vajmi kevés sikerrel.

**Gabriel Coleman** Hsz szám : 72

Üdvözöllek köztünk, Nikolai!
Mérhetetlenül sajnálom, ami a történt veled, Nikolai, de igyekezz az életben meglátni a pozitív dolgokat és biztosan minden jobbra fog fordulni. Őszinte leszek: nekem nagyon tetszett az előtörténeted.
Nincs túllihegve, reális, teljesen korrekt történet, egy hozzáillő karakterjellemmel. Nagyon tetszett és még helyesírási hibát sem találtam benne! Smile

Semmi kétség, neked a játéktéren a helyed! (Miután foglaltál avatart, persze. Smile

)
Kellemes időtöltést!
Üdv,
Gabriel