Szombat délelőtt van a legjobb időpont egy hosszú pihentető alvásra, de nekem persze ez sosem jön össze. Most is csak magamra kaptam egy számomra túlcicomázottnak, másnak viszont csinosnak vélt ruhát és egy kényelmesebbnek tűnő mégis szörnyű lábbeliben végigtopogtam azt a pár sarkot, ami összeköti az albérletemet ezzel a kellemes kis kávézóval. Meg kell hagyni mindig is szerettem a kávét és meglehet csak ez az egyetlen oka annak, hogy ilyen „hamar” kikeltem az ágyból. Egy forró latte mindenre gyógyír. Aztán feltámad a szél és hát mért ne egy lenge ruhában érne utol, végszóra fellibbenti a piros ruhát és én nem győzöm egyengetni még az után sem, hogy beléptem. ~ Minek jöttem én ebbe ruhába? ~ Mérgesen fújtatok majd minden harag eloszlik belőlem, ahogy észreveszem senki figyelmét sem keltettem fel a kis akciómmal. Kényelmesen letelepedek az egyik kis kétszemélyes asztalhoz, a táskámat pedig lazán a székem háttámlájára akasztom. Miközben az itallapért nyúlok és végigpásztázom a sorokat fél szemem az ajtón tartom, hogy észrevegyem, ha megérkezik Oana is. Pár másodperc után visszateszem az itallapot a helyére mondván minek is néztem meg úgyis mindig Latte-t iszom és a pincérnő is pont azt a pillanatot választja ki, hogy odajöjjön hozzám. – Egy Latte Macchiato lesz. – Mondom kedves hangon egy mosoly kíséretében, de úgy látszik, a lányt figyelmen kívül hagyja, miközben úgy rágja a rózsaszín rágógumiját, mintha csak kérődzne. Aztán persze felfirkantja a rendelésem és szó nélkül tovább áll én pedig ott maradok egyedül unalmamban végigpásztázva a vendégeket.